A két olimpia közötti négyéves ciklus világ-, és Európa-bajnokságai a csapatsportokban általában az építkezésről szólnak. A generációváltásnak mindenhol megvannak a maga áldozatai, tradicionálisan erős válogatottak tűnnek el, illetve bukkannak fel újra, néha pedig a semmiből törnek elő meghatározó csapatok.

Ha csak a korábban egyeduralkodó dánok pekingi hiányzását nézzük, nincs okuk aggódni a magyar női kézilabda-válogatott szurkolóinak sem a legutóbbi Eb 8., és a számunkra csütörtökön véget ért vb 9. helye miatt. Különösen azért, mert a macedóniai Európa-bajnoksággal
ellentétben a világbajnokságon olyan előremutató jelek villantak fel, amik után kijelenthetjük, a magyar válogatott jó úton halad, hogy újra az éremesélyesek közé sorolhassuk.

A fokmérő mindig az olimpia, Hajdu János csapata pedig 4. lett Pekingben, de már ott is elsősorban annak köszönhette sikerét, hogy megnyerte azt a meccsét, amit mindenképpen meg kellett. Törvényszerű volt, hogy – kivált néhány kulcsember sérülése, visszalépése után – az eredmények is elmaradoznak, de szemben a férfi szakággal a nőknél bátran lehetett támaszkodni az utánpótlásra. Mint kiderült, nemcsak lehetett, de Mátéfi Eszternek muszáj is.

A zseniális Görbicz Anitában súlyos térdsérülése után még bőven van egy olimpia, de Pálinger Katalin talán már nem vállalja Londont, ahogy Ferling Bernadett szereplése sem valószínű. A vb-ről hiányzók közül Szamoránsky Piroska és Hornyák Ágnes ott lehet, utóbbi abban az esetben, ha furcsán időzített lemondása után megbocsát neki Mátéfi Eszter szövetségi kapitány.

A magyar válogatott szereplése a világbajnokságon:
Csoportkör: -Tunézia 33-25, -Chile 48-14, -Románia 25-31, -Norvégia 19-25, -Japán 35-28.
Középdöntő:-Spanyolország 21-21, -Dél-Korea 28-28, -Kína 25-21,
Helyosztó a 9. helyért: -Ausztria 41-25.

A világbajnokság bizonyította, biztatóan masszív alapokra építkezhet a magyar női kézilabda: amellett, hogy ifjúsági Eb-ezüstérmes csapatunk van, a kulcsposztokon már most olyan fiatalokat vethet be Mátéfi, akik még Londonban is pályafutásuk elején járnak majd: a csapat legeredményesebb gólszerzője, Zácsik Szandra mindössze 19 éves, egyidős a BL-döntős győri irányítóval, Kovacsics Anikóval.

Görbicz mögött (egyre inkább mellett) irányítóban inkább az lesz a kérdés, ki maradjon ki, hiszen a 22 éves Szucsánszki Zita is képes már hátára venni a csapatot. A két fiatal irányítóval még előfordul, hogy szertelenek, vannak technikai hibák is a játékukban, de mindkettőjükben bőven megvan a potenciál, ezen a poszton nem lesz gondunk a következő jó néhány évben.

Zácsik Szandráról már esett szó, a szép magyar balátlövő-hagyományokat már most méltóan képviseli, a világbajnokságon igazából kiszorította a keret nemzetközi hírnevű egykori BL-gólkirályát, Tóth Tímeát. A váci átlövő még mindig bőven tud hozzátenni a csapat játékához, és szükség esetén Tomori Zsuzsa is bevethető bármelyik belső poszton, így az Eb-n látott legfőbb probléma, az átlövők hiánya részben megoldódni látszik.

Azért csak részben, mert – bár a jobbátlövő posztján szerepet kapó Bulath Anita a vb egyik legkiegyensúlyozottabb magyar teljesítményét hozta – balkezes játékos nélkül ez a poszt egy éremesélyes válogatottnál elképzelhetetlen. Bulath jól játszott, rengeteget volt pályán, a védekezését is megoldotta, de jó játéka akkor lehetne még hasznosabb, ha támadásban megosztaná a játékidőt egy balkezes átlövővel.

A szélsők teljesítménye nagyban függ attól, mennyi labda jut el hozzájuk. Vérten Orsolya (az év játékosa is lett a győri balszélső) személyében világklasszisa van a magyar válogatottnak, aki felállt fal ellen és lerohanásokból is gólerős, és a védekezése is kiváló. A másik oldal már nem ennyire egyértelmű, több azonos képességű fiatal közül választhat Mátéfi Eszter, akik húzóemberek nem lesznek ugyan, de egy jó csapatban megbízható teljesítményre képesek.

Sarokpont viszont a beálló kérdése, ami a magyar válogatott másik nagy gondja a balkezes lövő hiánya mellett. A vb-keretből Szabó Valéria inkább védekezésben, és az átlövések előkészítésében hasznos, a falban viszont nehéz megtalálni, Tóth Katalin pedig ügyes, megbízható beálló, de testalkatából adódóan eltűnik az ellenfél falában. Ha labdát kap, jó százalékkal be is lövi, de őt védekezésben cserélni kell.

A kapusposzt soha nem volt gond, mindig jó kapusaink voltak, Herr Orsolya vb-n nyújtott teljesítménye után pedig már az sem egyértelmű, hogy Pálinger Katalin az elsőszámú. A váci kapus a csapat egyik legjobbja volt, a szinte az egész tornán kiválóan működő magyar fal támasza, Pálingerrel a világ egyik legjobb kapuspárosát alkothatják, ha a győri klasszis úgy dönt, vállalja az olimpiát. Triffa Ágnes a neki jutó kevés játékperc alatt is megvillant, Japán ellen 60 százalék fölött védett, nagy szerepe volt a fontos győzelemben.

Lesznek még világversenyek az olimpiáig, ahol éles meccseken csiszolódhat a csapat, amely Mátéfi Eszter keze alatt határozottan kezd kialakulni. A védekezés néhol már most világszínvonalú volt, pedig a fal egyik legfontosabb pillérjének tartott Tomori sérülése után elmaradt a várttól. A világbajnokság után csak annyit jelenthetünk ki biztosan, hogy Mátéfinél jó kezekben van a válogatott, a rutintalannak számító szakember kinevezése telitalálat volt.